Keretes gyakorlás - Velence webhely elkészítése - 11 A

A cél ez a kezdőlap. A hozzá való források:

Szöveg:

Kezdő lapra

A folyamatos süllyedéséről ismert város Veneto tartomány székhelye. A város történelmi jellegének köszönhetően évente mintegy 10 millió turista látogatja meg. Velence a középkorban jelentős kereskedelmi csomópontnak számított, így a város már évszázadokkal korábban is közkedvelt úticélpont volt. A legtöbb turista a karnevál idején érkezik, de a Velencei Filmfesztiválra is sokan érkeznek. Húsvét és október között Velence olyan, mint egy nyüzsgő méhkas, a város szűk, kanyargó utcáit megtöltik a turisták. 

A szigeten álló város 7 km2, de törvényhatósága alá további területek is tartoznak, mint például: Burano, Murano, Torcello. Velence, a „Lagúnák királynője”milliárdnyi fa cölöp segítségével emelkedik ki a tengerből, melyeket a Dolomit hegység erdeiből vágtak ki. A cölöpöket az iszap alatti agyagba és a hordalékba erősítették bele, majd a tetejükre márványt réteget raktak, amely nem engedette át a nedvességet. A levegőmentes, vízzel átitatott fenékréteg megállította a korhadást, így maradhatott fent az alapzat évszázadokon át. A város hangulata lenyűgöző, a történelmi negyed magával ragadja a látogatót. A turistákat a szűk utcák, a régi házak, a hatalmas kupolák a látogatók többségét lenyűgözi, ám néhány látogatóban hiányérzetet kelt. A mesebeli várost legtöbben úgy képzelik el, hogy a régi, klasszicista, barokk és reneszánsz épületek felújítva pompáznak majd, ám ez sajnos nem így van. Az épületek többsége több száz éves, és látszanak rajtuk az idő nyomai. A velencei sétánk alkalmával láthatunk olyat is, hogy a szűk kis utca felett, két házat összekötő madzagon száradnak a helybeliek ruhái. 

Következő oldal:

Források:

Története

Velence létrejöttét részben a természeti erőknek, részben az ember alkotómunkájának eredménye. A jégkorszak során az Alpok törmelékei, melyek gleccserek hatására szakadtak le a hegyről, a tenger szállító munkájának köszönhetően a part közelében szigetek és túrzások keletkeztek. Belső tenger alakult ki, amely 6-10 km szélességben terült el a tenger és a szárazföld között. Velence az élő lagúnáknak köszönheti létrejöttét, melyek azért kapták az „élő” jelzőt, mert az idők során nem mocsarasodtak el. Velence mellett sok másik kis sziget is létrejött, mint például Muránó és Buránó szigete is. Az V. században, a szárazföldi hódítások miatt bekövetkezett népvándorlás hatására egyre több ember keresett és talált menedéket a festői lagúnák között. A menekültek csoportokba rendeződve éltek, sólepárlással és halászattal és földműveléssel foglalkoztak. A évszázadok múlásával a kis csoportok egy egységbe tömörültek, a népesség növekedésnek indult, melynek köszönhetően kénytelenek voltak a lagúnák rovásait kövekkel és földdel feltölteni. Az így feltöltött terület alkalmas volt arra, hogy a megnövekedett népességnek lakhelyül szolgáljon. A szigetek között csatornák kezdtek kialakulni, a Rialto-szigeten kialakult a város központ, melynek érdekessége, hogy ma is ugyanúgy központi szerepet tölt be, mint évszázadokkal korábban. A szigetek közötti együttműködés 697-re annyira szorossá vált, hogy közös főnököt választottak, Paulicius Anafestust, aki az első dózséja volt a 1100 évig fennálló Velencei Köztársaságnak. 

A IX. századra Velence tengeri hatalommá, kereskedelmi központtá fejlődött. Szoros kereskedelmi kapcsolatokat ápolt a Kelet-római Birodalommal, de partnerei közé tartoztak az arab államok is. 827-ben Szent Márk evangélista hamvai Velencébe kerültek, ettől kezdve Velence állama Szent Márk Köztársaságának nevezte magát. Szent Márk és a szárnyas oroszlánjai Velence jelképévé vált. Egy évszázaddal később az állami élet irányítását a Nagytanács vette át. A dózse mellett egy 6 tagú testület dolgozott, a signoria. Az igazgatási feladatokat a procuratorok látták el, míg az igazságszolgáltatási feladatokra létrehoztak egy 40 tagú testületet. 1080-ban a Kelet-római Császárság segítségével egész Dalmácia és Isztria Velence felügyelete alá került. Velence egyre jelentősebbé vált, az invesztitúra harcokra is befolyással tudott lenni. Sajnos Velence történetében nem volt ritka a tűzvészek pusztítása, a 976-os tűzvészben a Szent Márk Bazilika korábbi épülete is odaveszett. A tűzvészek okozta pusztítások után az újjáépítéskor cölöpöket vertek le, melyek ma is alapját képzik a városnak. 

A jelentős, irigylésre méltó kereskedelmi kapcsolatok miatt Velence konfliktusba keveredett Genova városával. A problémákat nem tudták békés úton rendezni, így a két tengeri köztársaság több mint 100 évig háborúban állott, amely háborúból a végén Velence került ki győztesen. A XV. század hozta meg Velence számára a virágkort, állami bevételei 1400000 aranyra rúgtak, a tengeren hegemóniát élveztek. A XVII. században a tengeri kereskedelmi útvonalak az óceánra tevődött át, amely Velence hanyatlását indította meg. Az állam 1718-ban már az összes gyarmatát elvesztette. A hanyatlás megállíthatatlannak bizonyult, Napóleon eltörölte a köztársaságot, Velencét és területeit először az osztrákok birtokolhatták, később pedig az Olasz Királyság területeit képezték. Napóleon bukása után ismét osztrák kézbe került. Velence 1848-ban ugyanúgy Ferenc József birodalmához tartozott, mint Magyarország. A forradalmi hangulat itt is kiteljesedett, a magyar forradalommal egy időben itt is forradalom tört ki, Manin Daniel vezetésével kikiáltották a Köztársaságot. Radetzky marsall leverte az olasz forradalmat, és 1866-ig osztrák kézben maradt. 1866-ban csatlakozott az Olasz Királysághoz. 

Következő oldal:

Karnevál

A karnevál, mint a farsang annyi országban, a tél búcsúztatása, ezzel együtt a tavasz köszöntése, az újjáéledő természet ünnepe. Már az ókorban is ünnepelték, maga az álarcos, jelmezes karnevál azonban csak a középkorban teljesedett ki. 

A nagy utcai népünnepély, a felvonulás, a maskarák és a feledhetetlen hangulat híre messzire elért Európában, s már ekkor sok embert vonzott. Egy ízben állítólag maga Ferenc József császár is tiszteletét tette itt, persze titokban, álruhában. A XIX. században Velence elnyerte a Karneválok Városa titulust, majd a karnevál intézménye jó két évszázadra feledésbe merült, s csak az 1980-as évek elején éledt fel újra. 

Ma ismét régi fényében tündököl az egész héten átívelő Karnevál, s Velence egyik fő látványosságává lépett elő ez a februári rendezvény.

Következő oldal:

Források:

Látnivalók Velencében

Rialto híd (Ponte di Rialto)

A Rialto hidat, melynek helyén amióta létezik Velence mindig volt híd, 1588-tól 1591-ig építették, mert a korábban épített két híd összeomlott. A híd a Canal Grande legszűkebb kanyarulatának partjait köti össze. A híd és környéke már a középkorban is központi szerepet töltött be, ezen a környéken épült a legtöbb kereskedelmi raktár, szállást kínáló fogadó. 

Annak, aki ma Velencébe látogat és áthalad a hídon úgy tűnhet, mintha egy hatalmas vásár közepére csöppent volna, mivel a híd tele van utcai árusokkal, akiknél az arra tévedő vehet ékszert, bőrt, selymet. 1854-ig ez volt az egyetlen hely, ahol gyalogosan is át lehetett kelni a csatornán.

A Piazza

A Szent Márk tér, Velence legnagyobb tere, és az egyetlen tér, amelyet „Piazza”- ként is szoktak hívni. (piazza magyarul teret jelent) Velence jellegzetes tere ez, amelynek egyik végén található a Dózse-palota, és a Szent Márk Bazilika. A tér az év nagy részében nyüzsög a turistáktól, akik hosszú sorokban ácsorognak a Bazilika és a Palota épülete előtt. 

Ám nem csak a turisták rengetegével találkozhatunk, hanem rengeteg galambbal is. Karnevál idején a Szent Márk téren zajlanak a turisták szórakoztatására készített műsorok. A téren található a Campanile is, amely nem más, mint egy harangtorony, amelyből gyönyörű kilátás nyílik az Alpokra.


Szent Márk Bazilika

A Bazilikát először 828-ban építették fel, ám az 976-os tűzvész következtében leégett. A tűzvész után újra építették a templomot, melyet a 11. században lebontottak, és az idő folyamán többször átalakítottak. A jelenlegi formáját csak a 3. építés után nyerte el. A 18. században a dózse kápolnájaként volt használatban, 1807-ben lett a város katedrálisa. 

A Bazilika első építéséhez az a monda fűződik, hogy ebben a templomban helyezték el Szent Márk ereklyéit, melyek eredetileg Alexandria városában voltak. A Bazilika homlokzatán több képet csodálhatunk meg, az egyiken az ereklyék érkezését láthatjuk, míg egy másikon, a központi boltíven a hónapok munkásait láthatjuk. E boltív felett tekinthetjük meg a bronzlovakat, Szent Márk lovainak másolatát. (Az eredeti szobrok a templom belsejében találhatók) 

A lovak azért híresek, mert az egyetlen olyan szoborcsoport, amely az ókorból fennmaradt, de sajnos a szobor korát és eredetét még nem tudták megállapítani a tudósok. A lovakhoz az erkélyre, a Loggia dei Cavalli-ra fel lehet menni, így az érdeklődök közelebbről is szemügyre vehetik a lovakat. Érdekes látvány lehet a templom belsejében található kincstár, mely tele van arany és ezüst ikonokkal, kelyhekkel, drágakövekkel, és egyéb csodálatra méltó ötvösmunkával. A látogatás során feltétlenül meg kell csodálni a Pala d’Oro-t, ami nem más, mint egy arannyal-ezüsttel borított válaszfal a főoltár és a főhajó között. A válaszfal X. századi, 250 zománctábla borítja. Több idegenvezető javasolja a látogatóknak, hogy térjenek vissza akkor, mikor a Bazilikát kivilágítják, mert akkor még pompásabb látványt nyújt, mint egyébként


Dózse-palota

A legelső palota 814-ben épült, és erődként funkcionált. A palota is leégett többször, sokszor átépítették, jelenlegi formáját a 15. században nyerte el. Ekkor már központi szerepet töltött be, államügyekről, törvényekről döntöttek és küldötteket is fogadtak a falai között. A kívülről is lenyűgöző, fehér árkádsorra épült palota felejthetetlen látványt nyújt Velence látogatói számára. A palotába sétálva a híres festők, Tintoretto és Tiziano remekműveit csodálhatjuk meg. 

A térkép szobában, vagy más néven a Sala del lo Scodu-ban Marco Polo utazásait követhetjük nyomon térképek és földgömbök segítségével. A palota két híres helysége a Sala del Cosigliodei Dieci és a Sala della Bussola. Az egyik helységben a Tízek Tanácsa elé állított emberek vallottak, míg a másik a titkos feljegyzések készítésének színhelye volt. Az épületben található egy fegyverterem is, amely gyönyörűen díszített fegyvereket mutat be a látogatóknak. Ha tovább sétálunk, akkor megpillanthatjuk a börtön celláit is, ahol a gonosztevők vártak az ítéletükre, vagy a halálra.

Campanile

A közel 100 méter magas épületet Velence legmagasabb épületeként tartják számon. A Campanile nem más, mint egy harangtorony, amely őrtoronyként, időmérőként, és tájékozódási pontként is funkcionált a város történelme során. Eredetileg a hajósok könnyebb tájékozódásának érdekében épült, világítótorony volt. A harangokhoz lifttel juthatunk fel, melyek mellől csodálatos panoráma tárul elénk. Láthatjuk a tengert, a Dolomit-hegységet, de a Szent Márk teret, és a Bazilikát is megcsodáljuk a magasból.


Sóhajok hídja (Ponte dei Sospiri)

Ha azt szeretnénk kideríteni, hogy melyik az a látványosság, amelyről mindenkinek rögtön Velence jut eszébe, akkor az valószínű azt tapasztalnánk, hogy a Velence egyik legjellegzetesebb épülete a Sóhajok hídja. A 1600-ban épült híd a törvényszék épületét köti össze a börtönökkel. 

A törvényszék színe elé járuló rabok a híd ablakain keresztül vethettek egy utolsó pillantást a tengerre. A hidat Lord Byront nevezte el. A híd körül keringő szörnyű történetek miatt a legtöbben nem is gondolnák, hogy a hídon áthaladó elitéltek azok közé a gonosztevők közé tartoztak, akik a kor egyik legkényelmesebb, leghumánusabb börtönében tölthették életük utolsó pár napját.


Frari

A ferencesrendi templom jelenlegi épületét a XIII. században kezdték el építeni, befejezésére pedig jó 100 évet várni kellett. 

A gótikus templom egyik leghíresebb festménye a főoltár felett található Tiziano által készített, Mária mennybemenetele című alkotás, mely 1518-ban készült. Tizianonak nem csak ez a műve látható itt, valamivel később, 1526-ban festette meg a Madonna di C’Pesaro című művét, mely a főbejárattól balra látható. A templomban több remekmű is megcsodálható, mint például Bellini Madonna a gyerekekkel és a szentekkel (1488) című festménye, Vivarini oltárképe a Bernardo kápolna vagy Donatello Keresztelő Szent Jánosról készült fa szobra. A templom számos dózse nyugszik, és állítólag e templom őrzi Casanova szívét is, melyet egy piramis alakú műemlék tartalmaz. 

Ca' d'Oro

A Ca' d'Oro egy gótikus stílusú épület, melyet egy gazdag velencei kereskedő 1420-ban kezdett el építtetni a kor legdrágább anyagaiból. Az építkezés 10 évig tartott. A stílusában a Dózse-palotára hasonlító épület 1916 óta állami tulajdon, falai között